Tisztelt Neurológusok!

" képességem és szándékom szerint a betegek hasznára fogom elvégezni, nem pedig ártalmára és kárára. És halált okozó szert nem fogok senkinek sem kiszolgáltatni, még kérésére sem, sőt ilyenféle tanácsot sem fogok adni,"

Emlékeznek a fenti szövegre?

Ha igen, akkor érthetetlen számunkra az a hozzáállás amit a sclerosis multiplexes betegekkel kapcsolatban tanúsítanak.
Igen, érthetetlen és megmagyarázhatatlan.
Önök diagnosztizáltak és kimondták...SM. Szédülés, egyensúlyzavar, látásproblémák..stb nem baj a szteroidok, interferon készítmények és a gyógyszerek majd segítenek. Ezúton tájékoztatom Önöket, hogy NEM segítenek. Sőt idővel a mellékhatások miatt újabb és újabb gyógyszerekre van szükség, ez végülis a csendes eutanáziához vezet.Igen Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Olvassák el a fenti idézetet "ártalmára és kárára".

-Végeztettek Önök oly vizsgálatokat ami a tünetek alapján esetleg más irányba vezetne? NEM.
-Elgondolkodtak azon, hogy az agyi vénák vizsgálatával bebizonyosodhat az a tétel amiről ebben a blogban hónapok óta olvasni lehet?NEM.
-Tudják Önök, hogy az SM betegeknek minden perc számít? IGEN.
-Tudják, hogy aki ma még járni tud segítséggel az már holnapután nem fog? IGEN.
-Aki ma még lát, az jövő hétre megvakul, tudják ezt? IGEN.

Nem folytatom, mert a vérem felforr attól a magatartásról amit Önök tanúsítanak.

Megéri a betegekkel szemben a gyógyszergyárak oldalára állni?
Ha valóban oly felelősséggel viselkednének, ahogy gondolom oktatták Önöket akkor örülniük kellene, hogy Zamboni módszere ha nem is gyógyít, de javít a betegek állapotán.
Miért nem ez történik? Miért nem tudják a betegek érdekeit képviselni? Miért nem hatnak oda, hogy szeretet kis hazánkban is hozzájuthassunk az életminőségünkön javító ellátáshoz?
Ha tegnap elkezdték volna, sokak számára az is késő. Ha holnap kezdik az még sok betegen segítene!

Mitől félnek?
Kiderül, hogy felesleges volt a több éves mantra és szégyenbe maradnak? Ha semmit sem tesznek az lesz szégyen, ha segítenek felnéznek Önökre.
De ez a mellébeszélés amit sok neurológus folytat, az valóban szégyen.
Ha én a munkámat megszokásból végzem és valaki felvilágosít, lehet jobban, hatékonyabban, annak örülök és nem utasítom el.
Ezt kéne tenniük!!!!

Emlékeznek az eskü szövegére?

Erre én válaszolok ha megengedik. NEM! Nem emlékeznek, hiszen minden mondatuk, reakciójuk nem a betegek érdekeit szolgálja

Tisztelettel kérem a Neurológus társadalmat SEGÍTSENEK!!!"

Forrás